Majd keress meg, ha hiányzom!
Who's gonna bring me back to life?
...nem megyek tovább, megállok, míg a világ halad...
Tudod, ha igazán szeretnél elfogadnál úgy, ahogy vagyok.
Félek, hogy elveszíthetlek. Szenvedek, mert nem vagy itt velem. És sírok, hogy mindez könnyebb legyen.
A templom falán van egy vers. "Veszteség" a címe. A vers, csupán három szóból áll, de a költő összekarcolta. A veszteséget nem lehet elolvasni. A veszteséget csak érezni lehet.
Legszívesebben csak elfutnék. Elfutnék a saját kis lelkivilágom legmélyebb, legrejtekesebb erdejébe. És talán vissza sem jönnék. Majd még meglátom.
Nem, én magam nem vagyok tökéletes, még messziről sem. Nem áll mindig úgy a hajam, ahogy kéne, néha beégetem magam és az én sminkem is el szokott kenődni. De őt nem érdekli. Nem is érdekes, ha számára tökéletes vagyok.
Soha ne kérj bocsánatot mert kimutatod az érzéseidet.
"Sohase mondd, hogy vége,
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
S ha megérte, jöhet egy pont,
Mit mondanod kell, ó, mondd!"
Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.
Ő volt az egyetlen férfi akit valaha is szerettem..
De Ő volt az is aki kiölt belőlem minden érzést!
Minden eltelt másodperc emlék..
' 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése